Konferenciával ünnepelt a 12 éves a Forrásház

Múlt, jelen, jövő volt a témája a Forrásház Gondozási Központ mini szakmai konferenciájának kedd délután.
Gajda Péter polgármester köszöntőjében arról az előítéletről beszélt, amely a mentális problémákkal küzdők életét kíséri, nemcsak a személyeket, hanem az őket támogató, segítő, gondozó intézményeket is. Így volt ez 2009-ben, amikor felmerült a Forrásház kialakításának gondolata a kerületben. Eleve hendikeppel indultak neki a munkának, mert lakossági ellenállás kísérte az uniós támogatással átalakuló, rendhagyó funkciójú intézményt – emlékezett a kezdeti nehézségekre a polgármester. Az élet azonban bizonyította: Kispesten is szükség van egy olyan intézményre, ahol komplex és átfogó segítséget kaphatunk szociális és lelki problémáinkra. Ebben különleges és egyedülálló ez az intézmény, amelyhez hasonló állami vagy önkormányzati fenntartásban sincs máshol a fővárosban – mondta.

Múlt, jelen, jövő címmel Sárkány-Balogh Csilla szakmai vezető adott áttekintést az intézmény tevékenységéről, szakmai munkájáról és jövőbeni feladataikról. Elmondta: az elmúlt 12 évben nagy utat tettek meg a Forrásház megnyitása elleni kezdeti tiltakozástól az intézményi szolgáltatások széles körű igénybe vételéig. Mostanra elmondhatjuk: a Forrásház integrálódott a kerületi szociális és egészségügyi intézmények sorába, napi szakmai együttműködés van közöttük. Színes a szolgáltatási paletta, munkatársaink felkészültek, együttműködésünk a szakmai és civil szervezetekkel folyamatosan bővül. Szembetűnő ahogy megváltozott a kispestiek hajlandósága a szolgáltatások igénybe vételére: nem csak az orvosi diagnózissal rendelkezők, de veszteség/gyász, párkapcsolati, önismereti, gyermeknevelési probléma esetén is megkeresnek minket. Annyira megismerték és elfogadták a kispestiek a szolgáltatásainkat, hogy már várólistánk is van. A működési engedélyünk szerint 85 + 10 százalékkal több ügyfelet (95) láthatnánk el, de jelenleg 20 fölötti a várakozók száma. Ennek ellenére továbbra is várjuk a rászorultakat, mert igyekszünk a hozzánk fordulókat lehetőségeinkhez képest ellátni – fogalmazott.

Induláskor nem gondoltuk, de sajnos mára már kinőttük a Forrásházat! Éppen ezért az elkövetkező időszakban egy kis átalakítást is végzünk az intézményben, hogy újabb foglalkoztatókat is kialakíthassunk – mondta a szakmai vezető, aki ez alkalommal is megköszönte kollégái eredményes és kitartó munkáját. Egy szakmai közösség, csapat életében kellenek a lehetőséget, és mi ezt itt megkaptuk. Azt gondolom, hogy Kispesten is nagy szükség van a mentális egészség gondozására, és a Forrásházban a legjobb úton haladunk egyfajta szemléletváltás, és ezzel az itt élők életminőségének javítása felé – hangsúlyozta.

A Kispesti Szociális Szolgáltató Centrum (KSZSZC) társintézményeként működő Forrásházban sok minden változott az elmúlt 12 évben, de a kezdeti félelmek nem igazolódtak, nem „stigmatizálódott” az intézmény. Megőrizte a védett foglalkoztatás, az egészségügyi és szociális szolgáltatások hármas egységét, ami azért nagyon fontos, mert ezek adják a biztonságot, javíthatják az életminőséget, hiszen cél, az ügyfelek bevonása saját gyógyulásukba, az önmenedzselés megtanulása – vélekedett Vighné Vincze Erzsébet, a KSZSZC intézményvezetője.

A program második felében dr. Harangozó Judit pszichiáter-pszichoterapeuta, az Ébredések Alapítvány vezetője és Kéri Péter sorstárssegítő a pszichiátriai ellátás kívánatos jövőjéről, az együttműködés fontosságáról beszéltek előadásaikban. Kéri Péter mentális betegségből kilábalóként kifejezetten hisz a közösségi ellátás gyógyító erejében, és dicsérte a kispesti kezdeményezést, mert itt a pácienseket bevonják, aktív részesévé teszik a gyógyulási folyamatoknak.

Dr. Harangozó Judit előadásában külön kiemelte, hogy a társadalmi megkülönböztetés, hátrányok (pl. családi helyzet, egészségtelen táplálkozás, egzisztenciális gondok, reménytelenség) tovább növelik a mentális zavarokat, illetve a romlás kockázatát. Sőt, a hátrányos tényezők nemcsak összeadódnak, hanem összeszorzódnak, így teszik még nehezebbé a gyógyulást.